Amikor először olvastam a gyapjú pelenkakülsőkről, azt gondoltam magamban, hogy ez biztos valami átverés. Kizárt, hogy működjön. Aztán kipróbáltam, és kellemesen csalódtam. Működik. Azóta rendszeresen használom is. Egy titka van, a lanolinos kezelés, amitől víztaszítóvá válik a gyapjú. Megmutatom, én hogyan csinálom.
Lanolint gyógyszertártan lehet venni. De nem adnak ám mindenhol. A kisebb gyógyszertárak a nyerők ilyen szempontból. A nagyobb láncok nem árusítanak "alapanyagokat".
A lanolint (egy pelenkához kb. 1 púpos teáskanálnyi) fel kell oldani vízben. Ehhez viszonylag meleg víz kell. Olyan, amit a kezünk még elbír, de fürödni már nem tudnánk benne. Szóval olyan 40 fok körüli. Ha nagyon bizonytalanok vagyunk, akkor előkaphatjuk a gyerek vízhőmérőjét. A kiinduló hőmérséklet egyébként lehet akár tűzforró is, csak ilyenkor ne nyúljunk bele kézzel.
Ehhez kell adni egy kis sampont, ami lehet babasampon, de akár enyhébb felnőtteknek való sampon is. Mostanában pedig folyékony gyapjúmosószert szoktam adagolni a vízhez. Az egészet jól el kell vegyíteni, és megvárni, hogy lehűljön 30 fokra. A gyapjú ugyanis összemegy magasabb hőfokon.
A pelenkakülsőt ebbe a lébe kell belemeríteni, és ázni hagyni egy éjszakát, de akár egy egész nap is lehet. Áztatás után alaposan ki kell csavarni. A legjobb, ha ehhez törölközőt is használunk, és azzal itatjuk fel a felesleges folyadékot. De azért vigyázzunk, ne csavarjuk anyon a gyapjút. Elég átnyomgogatni.
Az így kezelt anyagot jól szellőző, nem túl meleg helyen kell szárítani, lehetőleg fektetve. Napra nem szabad rakni, és a konvektor sem tesz jót neki. A lanolin miatt, na meg az anyag vastagsága miatt is lassan szárad. Egy-másfél nap biztosan kell neki.
Első használat előtt ezt a lanolinozós eljárást kétszer-háromszor meg kell ismételni, így nyeri el a gyapjú a víztaszító tulajdonságát. Ezt követően elég mosás után lanolinozni, és akkor már csak egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése